Érzések és Vérzések

 Miért gondoljátok ti férfiak, teremtés "koronái", hogy a problémákat nem kell megbeszélni??? (Tisztelet a 0,00001 % kivételnek). Ha nem beszélünk róla nincs is? Azt hiszitek idővel feledésbe merül... 

A kezeletlen seb egyre nagyobb lesz, elfertőződik és bele lehet halni.

Megbeszélni a problémát, őszintén bocsánatot kérni, dolgozni azon, hogy jobb legyen a kapcsolat... Ha ezt tennétek akkor mi lenne?

Az nem lenne férfias ugye. Inkább tegyünk tönkre egy kapcsolatot, csak ne "lelkizzünk". Az olyan buzis.. Felejtsük el, nem történt semmi, idővel majd megbocsájt az asszony. Ha meg nem bír megbocsájtani, mert a neki okozott ezernyi fájdalommal tönkre tettétek, akkor ő a hibás természetesen, mert egy hisztis picsa. Ti is boldogok akartok lenni, nem? Akkor miért nem lehet egy icipici energiát fektetni a kapcsolatba, átgondolni, megbeszélni, dolgozni rajta, működtetni, mert magától nem fog működni!

 Tini lány koromban, ha egy fiú flörtölt velem, zavarba jöttem. Most, 12 év házasság után, ha valaki szépet mond nekem, azt gondolom magamban: „Folytasd még, ne hagyd abba!” Semmi rosszat nem találok a flörtben, hiszen nem az a cél, hogy ágyba bújjunk, egyszerűen jól esik, ha észreveszik bennem a nőt. Ilyenkor vonzónak, szexinek érzem magam, amitől jó kedvem lesz. Ettől még ugyanúgy az én kócos, szőrős pasimat várom haza esténként, és csak ő fog profitálni abból, ha én szexinek érzem magam.

 Hol csillog a kristály és pirkad a hajnal,

hol a fecske a reggelt köszönti dallal…

A szivárvány színét, hol kezemmel elérem,

A boldogságot talán ott megélem.

De nem látom a helyet és nem hallom a dalt,

Csak magamban merengve várom a hajnalt,

A szivárványom színe még szürke és fekete,

De Isten ecsetjével lesz majd újra színe.

 Ma reggel belenézek a tükörbe és az arcomon, a szám szélétől egy rózsaszín filctollal húzott csíkott látok... Vicces és kellemetlen is egyben, mert ma szándékoztam elmenni itthonról és elég furcsán nézek ki. Nem jöttem rá a magyarázatra. A párom szerint valamelyik lányom művelhette éjszaka, és egy mosolygós szájat akart rajzolni nekem, de csak az egyik oldalra sikerült. :)

 Tegnap hajnali egykor tudtam végre elaludni, de Ő még nem volt itthon. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne őrüljek meg. Pedig az évek során már igazán rájöhettem volna… Kapcsolatunk elején, ha nem jött haza, és nem értem el telefonon, azt hittem baj van. Elképzeltem, hogy holtan fekszik valahol, vagy baleset érte. Kétségbeesetten hívtam a kórházat, rendőrséget…. Aztán lassan leesett a tantusz, már nem ijedtem meg, csak kétpercenként hívogattam, vagy ha ki volt kapcsolva a telefonja megkerestem és botrányt rendeztem. Jött a kiabálós korszak. Ez sem jött be, és meg sem könnyebbültem egy veszekedés után. Aztán jött az utánozós korszak. Felkutattam és vele együtt buliztam. Sőtt…. Ez sem jött be, ráadásul azon kaptam magam, hogy már nélküle is hozzányúltam a pohárhoz, ráadásul, én még otthon is. És ezzel mindent elrontok. Mi tagadás, sokkal nehezebb volt abbahagyni, mint elkezdeni. Szerencsére ezen is túl vagyok. Szóval ez sem jött be. Semmi sem jött be. Ma otthagytam mindenkit és elmentem az uszodába. Úsztam, szaunáztam, pezsgőfürdőztem kényeztettem magam. Most milyen szép befejezés lenne: „igen, ez bevált, tök jól vagyok, kiadtam magamból a feszültséget.” Hát nem. A testem, köszöni szépen jól van,  örült a bulinak, de én nem nyugodtam le. Mi a fene a megoldás???

 Italom: keserű könnyek

Ágyam: a földgolyó

Eddig melletted aludtam

Jaj az volt a jó

Most az ördög szívja vérem

Régen téged csókoltalak

Megérdemlek minden rosszat

Mert megbántottalak.

A 2010-es Siroki Motoros Találkozóra elmentem a férjemmel, hogy segítsek neki riportokat készíteni. (nem vagyok riporter, ez volt életem első–és eddig legalábbis az utolsó- riporterkedése) Nem lett végül megvágva és leadva, de mostanában megtaláltam a nyersanyagot. Volt benne egy riport egy sráccal, akit a neve alapján megtaláltam a facebookon és elküldtem neki a vele készült beszélgetést. Nagyon örült, egyből megosztotta az ismerőseivel és én boldogan olvastam a hozzászólásokat, és örültem, hogy milyen jót tettem, örömet szereztem egy ismeretlen embernek.

Valóban önzetlen voltam? Hát nem! Nagyon is simogatta az egómat az eset. Hogy én milyen jó fej vagyok.

Aki adakozik, vajon önzetlenségből teszi? Vagy a jó érzésért? Esetleg lelkiismerete megnyugtatására, hogy még sem olyan rossz ember?

Tudok-e valakit önzetlenül szeretni? Gyermekeimet talán. Az anya szereti a gyermekét akármilyen is, mert az övé. Szereti, mert hozzá tartozik. Akkor ez sem önzetlen.

Úgy gondolom, önzetlen cselekedetre nem vagyunk képesek. Hogyan tudnánk kilépni saját magunkból. Hiszen saját magunkon keresztül tapasztaljuk a valóságot, csak a saját szemünkkel látunk, saját szívünkkel érzünk, csak a saját érzéseinken keresztül tudjuk megtapasztalni a világot. De ez így a jó. 

Magány

Mint égen a csillag…

Mint vízben a hal…

Senki se figyel rám

Senki se hall         

Itt élek a földön,

De nem ismertek…

Ha holnap elmegyek,

Elfelejtetek.

Ha lehull egy csillag-

Siratja a többi?

Elhervad egy virág-

Elszárad a többi?

Ha elpusztul egy hal-

Kihal-e a többi?

Ha egy ember meghal---

Vele hal a többi?

Mint égen a csillag…

Mint vízben a hal…

Senki se figyel rám

Senki se hall         

Itt élek a földön,

De nem ismertek…

Ha holnap elmegyek,

Elfelejtetek.

1994

Na, mostantól én is blogolok. Egy ismerősöm blogját olvasgatva, nem bírtam ki, hogy nem szólok hozzá. Miközben kommentet írtam, rájöttem, hogy jó érzés kiírni magamból a gondolatokat, mert tele van velük a fejem...

Vajon a szerelem az a bizsergető érzés a hasban? Egy felfűtött érzés? De hosszú távon, éveken át nem lehet egyfolytában magas hőfokon „égni”, Ez csak az elején van így. Szerintem az éveken át tartó szerelem nem csak egy érzés, hanem cselekvés is, mind2 fél részéről egy munka, tenni kell érte minden nap, nem elég csak érezni, hogy húúú de szerelmes vagyok. Az csak egy önző érzelem. Hiába szeretem a kutyusom, ha nem adok neki enni elpusztul. Ha nem vagyok vele, nem tudom megetetni. Szerintem a szerelmet megöli a távolság. És erősíti a "jó-éjt-puszi".