Na, mostantól én is blogolok. Egy ismerősöm blogját olvasgatva, nem bírtam ki, hogy nem szólok hozzá. Miközben kommentet írtam, rájöttem, hogy jó érzés kiírni magamból a gondolatokat, mert tele van velük a fejem...
Vajon a szerelem az a bizsergető érzés a hasban? Egy felfűtött érzés? De hosszú távon, éveken át nem lehet egyfolytában magas hőfokon „égni”, Ez csak az elején van így. Szerintem az éveken át tartó szerelem nem csak egy érzés, hanem cselekvés is, mind2 fél részéről egy munka, tenni kell érte minden nap, nem elég csak érezni, hogy húúú de szerelmes vagyok. Az csak egy önző érzelem. Hiába szeretem a kutyusom, ha nem adok neki enni elpusztul. Ha nem vagyok vele, nem tudom megetetni. Szerintem a szerelmet megöli a távolság. És erősíti a "jó-éjt-puszi".
