Tegnap hajnali egykor tudtam végre elaludni, de Ő még nem volt itthon. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne őrüljek meg. Pedig az évek során már igazán rájöhettem volna… Kapcsolatunk elején, ha nem jött haza, és nem értem el telefonon, azt hittem baj van. Elképzeltem, hogy holtan fekszik valahol, vagy baleset érte. Kétségbeesetten hívtam a kórházat, rendőrséget…. Aztán lassan leesett a tantusz, már nem ijedtem meg, csak kétpercenként hívogattam, vagy ha ki volt kapcsolva a telefonja megkerestem és botrányt rendeztem. Jött a kiabálós korszak. Ez sem jött be, és meg sem könnyebbültem egy veszekedés után. Aztán jött az utánozós korszak. Felkutattam és vele együtt buliztam. Sőtt…. Ez sem jött be, ráadásul azon kaptam magam, hogy már nélküle is hozzányúltam a pohárhoz, ráadásul, én még otthon is. És ezzel mindent elrontok. Mi tagadás, sokkal nehezebb volt abbahagyni, mint elkezdeni. Szerencsére ezen is túl vagyok. Szóval ez sem jött be. Semmi sem jött be. Ma otthagytam mindenkit és elmentem az uszodába. Úsztam, szaunáztam, pezsgőfürdőztem kényeztettem magam. Most milyen szép befejezés lenne: „igen, ez bevált, tök jól vagyok, kiadtam magamból a feszültséget.” Hát nem. A testem, köszöni szépen jól van, örült a bulinak, de én nem nyugodtam le. Mi a fene a megoldás???
